
900 éves Szolnok
2023.10.06.
900. jubileum eseménynaptára
2023.10.06.„A jubileum tiszteletére emeljen a város a lakosság többségének véleménye alapján, közadakozásból a vasútállomás előterében emlékművet, mely fejezze ki ragaszkodását történelmi múltunkhoz, jelenünkhöz …” – olvaható az Együtt a 900 éves Szolnokért című felhívásból (1972. május)
Ezt követően határozta el a tanács az önkéntes lakossági hozzájárulás megszervezését. Ennek megfelelően a tanácsi szakigazgatási szervek kidolgozták a közadakozás megszervezésének gyakorlati végrehajtását. Számos megnyilvánulásból jutott kifejezésre; városunk lakossága azon munkálkodik, hogy az emlékmű felépítésében és a város fejlesztésében valami része legyen. A különböző szervektől, intézményektől, a lakosságtól sok befizetés érkezett az erre a célra kibocsájtott számlára már 1972 végére is.
Az emlékműhöz való önkéntes hozzájárulás a jubileumi emlékbélyeg vásárlásával is lehetséges volt. Az emlékbélyegek sárga, kék, piros színekben, 5,—, 10,—, 20,—Ft-os címletekben voltak kaphatók a szakszervezeti bizottságok, KISZ alapszervezetek, Hazafias Népfront. KIOSZ, KISOSZ, KISZÖV termelőszövetkezetek és a Vöröskereszt aktivistáinál. A bélyegeket Simon Ferenc szolnoki szobrászművész tervezte „900 éves Szolnok” felirattal.
Készpénz-átutalásból, illetve jubileumi bélyegek vásárlásából 1973 februárjára már 1154 000 forint gyűlt össze. „Ebből is lemérhető, hogy a szolnokiak — s velük együtt az egész megye lakói — között jóértelmü lokálpatriotizmus bontakozott ki, amely remélhetőleg cselekvő tettekben a jövőben is megnyilvánul.” – jegyezte meg elismerően a megyei napilap akkori tudósítása.
A lakossága döntötte el, hogy ez az emlékmű a vasútállomás előterébe kerüljön. A hatóságnak annyi szerepe volt, hogy meghatározza az em lékmű konkrét helyét. Így került kijelölésre — ami még jórészt beépített vasútállomási előtér Beloiannisz úttól (ma Baross út) DNY-ra fekvő része —a közel 1 hektáros terület az emlékmű helyéül. A vasútállomás leendő előterének ez a mintegy egyharmad részét elfoglaló szabad térség igen alkalmasnak látszik a jubileumi emlékmű elhelyezésére. A környezet nagysága miatt is, fontossága miatt is, meg esztétikailag is kedvező. A leendő emlékmű hátterét a vasútállomásra merőleges 4 emeletes lakóépületek, meg a vasútállomás horizontális hangsúlyt jelentő hosszú épülettömbje alkotja majd, DK-i oldalról az
új Mátyás király út mentén húzódó igen változatos tömegképzésű, a József Attila úti lakótelephez tartózó épülettömje fogja alkotni. A tér ÉK -i falát egy 6 emeletes lakóház és mintegy a város kapuit jelképező torónyház alkotja majd.
Mindebből ma még csak a vasútállomás körvonalai bontakoztak ki. Készen, van már a magas ház alapja is és várja, hogy 1974-re felépüljön, benépesüljön. A tér DNY-i és ÉK-i falát 1975-re valósítjuk meg, részben — remélhetőleg — vasutas lakások építésével, részben társasházak építésével. – nyilatkozta a Szolnok megyei Néplapnak Barna Gábor, a Városi Tanács főépítésze 1972 novemberében.
Szolnok Városi Tanács és a Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1973. szeptember 7-én bírálta el a pályaműveket:
- „345” jelige: Simon Ferenc szobrászművész, Pintér Béla építész
- „Fészek” jelige: Illés Gyula szobrászművész
- „Jászkun ” jelige: Kiss István szobrászművész, Vellay István építész
- „Tisza” jelige: Sallai Mátyás és Linkócza Tibor építészek, Bálint Antal modellező
- „Uránia” jelige: Kovács Tibor építész
- „Tanúhegy” jelige: Gyurcsek Ferenc szobrászművész, Kampis Miklós építész
- Tanuhegy
- Tanuhegy
- Uránia
- Jászkun
- 345
- Tisza
A pályázat második fordulójára a fent említett alkotókat hívták meg, megemlítendő, hogy az „Uránia” terv fejlesztésébe bekapcsolódott Borbás Tibor szobrászművész is. Az újabb forduló elbírálása után a zsűri a „Tanúhegy” tervet fogadta el, azzal a kikötéssel, hogy egy háromtagú konzultációsszakértő csoport támogatása mellett továbbfejlesztik.

Magyar Ifjúság 1975 / ADT
A pályázat második fordulóban a zsűri a „Tanúhegy” tervét fogadta el. 1975 nyarán avatták fel Gyurcsek Ferenc szobrász és Kampis Miklós építész alkotását a Jubileum téren.
Az alkotás 1974 és 1975 között, egy év alatt készült el. A Lektorátus az emlékmű alkotója és a műszaki szervezéssel megbízott építész mellé tehát egy konzultáns bizottságot rendelt: Rideg Gábor művészettörténész, Kiss István és Szabó István szobrászok segítették megoldani a felmerülő szakmai problémákat.
Az emlékmű tömege betonból készült. Eredetileg pirogránitból tervezett domborművek anyaga is beton lett egy újonnan kikisérletezett eljárásnak köszönhetően.
„— […] akkor írták ki a szolnoki pályázatot. A feladatot itt is az elmúltidő ábrázolása jelentette, kilencszáz év történelmi pillanatait kellett anyagban megfogalmaznom. […] Szolnokra jellemző anyagot kerestem, de nem találtam. Elhatároztam, hogy a betonhoz nyúlok. A beton, azt is mondhatnám: megszilárdult föld. Egy löszfalakra emlékeztető Tanúhegyet csináltam; egymást takaró földrétegekből raktam össze a kilenc évszázadot. Adott volt tehát a dekoratív forma. Következő lépésként az adott szintre jellemző, általam fontosnak vélt eseményeket kellett megfogalmaznom. Tulajdonképpen a történelem ünnepnapjait akartam megmintázni. Az emlékmű elején a honfoglaló nomád lovasoktól a mai családig ábrázolom a történelmet. A betontömb hátsó oldalán a korrajellemző mezőgazdasági, ipari tevékenység követhető nyomon,szinte megszámlálhatatlan figurával. A zsűrizések alkalmával többször elmondták, hogy iszonyú népvándorlások, harcok, csaták találhatók az emlékművön. Áttanulmányoztam Szolnok kilencszáz évét. Ezt a fontos csomópontot soha nem sikerült megvédeni. Itt mindig kivonultak, bevonultak, mindent leromboltak és újból felépítettek. No, de ez acsodálatos ebben a városban, hogy a pusztítások után ennyiszer felépítették! A folytonosság kifejezésére törekedtem; a paraszt- és munkásősöknek akartam emléket állítani a feszesenmegmintázott figurákkal.” – nyilatkozta Gyurcsek Ferenc egy interjúban.

Gyurcsek Ferencszobrászművész a jubileumi emlékmű agyagformáit mintázza.
Gyurcsek Ferenc fiatal művészeket vett maga mellé a több tonna anyag feldolgozásához. Az egykori váci zsinagógában készültek el a domborművek gipsz negatívjai. „1974. június 13-án az ismételt zsűri végleg elfogadta a tervet, feladatom azvolt, hogy készítsem el adomborművek 1:1 léptékűkartonját és a dombormű 1:1léptékű részletét. 1974. július30-án a zsűri elfogadta abemutatott kartont, s érdemben hozzáfoghattam az emlékmű elkészítéséhez. Erre maradt pontosan egy évem. Több tonna anyagot és gipszet kellett feldolgoznom, azért segítőket vettem magam mellé, fiatal szobrásznak készülő, vagy éppen főiskolát végzett embereket. A műterem hamarosan szűknek bizonyult, ezért kibéreltem a romos váci zsinagógát, ahol egyszerre 15—20 négyzetméter domborművön dolgozhattam. A munka ritmusa az volt, hogy amíg én egy mezőt mintáztam, addig segítőim a másikat öntötték. A munka a szó szoros értelmében látástól vakulásig ment. 1974. október 7-én a zsűri elfogadta a domborművek már leöntött gipsz negatívjait, ezzel a munka váci szakasza lezárult”. – írt a művész feljegyzéseiben.
A Szolnok megyei ÁÉV egy házgyárat bocsátott a szobrász rendelkezésére, hogy a domborművek betonja víz-és fagyálló legyen, valamint – megfelelve a megrendelő kívánságának – fehér cementet használjanak fel.
1975 áprilisára a szobrok készen voltak. Ekkor elkezdték az emlékmű alapozását, majd építését. Június 30-án történt meg az emlékmű műszaki átadása, majd a szobor környezetének tereprendezésével fejeződtek be a munkálatok.
1975. augusztus 19-én a város vendége volt Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Losonczi Pál volt az előadója az alkotmány ünnepére rendezett nagygyűlésnek, és ő avatta fel a város jubileumára készített emlékművét, amely közel 50 éve Szolnok meghatározó köztéri alkotása.
Forrás:
Gyurcsek Ferenc. Magyar Ifjúság (1975.02.)
Részletek a Jubileumi emlékműszületésének történetéből. Szolnok Megyei Néplap (1975.08.19.)
Simon Béla: Idilt robbantó dinamika. Szolnok megyei Néplap (1974.07.07.)
Szémann Béla: Egy emlékmű születése. Művészet (1975.02.)