900 éves Szolnok

Mozaikok a város történetéből

Kaposvári Gyula összeállítása megjelent a Szolnok megyei Néplap 1972. november 4-i számában

Szolnok 1975-ben 900. jubileumát ünnepli. 1075-ben ugyanis I. Géza király ma is meglévő — a város történetére vonatkozó legrégebbi — oklevélben Szolnok városbeliek földjéről és más Szolnok környéki , helynevekről tesz említést.
Szolnok város gazdag történelmi múltját értékes régészeti leletek igazolják. A honfoglalás korában települt ide a Szolnok nemzetség, melyről nevét is vette a város. I. István király korában várispánság és megyeszékhely, amelynek védelmére vár is épült.
Fontos közlekedés-földrajzi jelentősége nemcsak településfejlesztő hatású volt, hanem a hadak útjává is tette. Hiteles feljegyzések szerint tizennégyszer pusztult el csaknem teljesen, de mindannyiszor újraéledt. Másfélszáz éven át a törökök birtokolták.
A XVII. században városias maggal rendelkező település sószállítása, fafeldolgozása országos jelentőségű. A múlt században a gőzhajózás megindítása és a vasút idevezetése közlekedési, kereskedelmi jelentőségét növelte.
A város lakói mindig kivették részüket a nép, a nemzet nagy ügyeinek megoldásából. A Rákóczi-szabadságharc idején hősies csata színhelye Szolnok. 1919-ben áldozatos harcokat vívott itt a Vörös Hadsereg az első magyar proletárdiktatúra védelmében.
A felszabadulás után új fejezet kezdődik a város történetében. Nagyszerű településföldrajzi adottságait felhasználva megindul a nagyvárossá fejlődés útján, országos jellegű ipari központtá válik.
Küzdelmes, változatos történetét summázva elmondhatjuk, hogy Szolnok az egyetlen alföldi város, amelyik I. István korában is megyeszékhely volt és az ma is.

* * *

I. Géza király 1075-ben kiadott és az esztergomi levéltárban ma is meglévő oklevele a legrégibb, amelyen Szolnok neve már szerepel többször is („in via Zounuk… civibus Zounuk … villám urbanorum Zounuk… Juxta Zounuk…). A latinul nem tudók is örömmel fedezhették fel az idegen szövegben városunk nevét.
A Szolnok név eredetét a múlt század történetírói tévesen magyarázták, de Melich János, a kiváló nyelvtudós, 1926-ban nagyobb tanulmányban bizonyította be, hogy a Tisza mellett fekvő Árpádkori Szolnok megye és annak székhelye személynevét, Szolnok ispán nevét viseli. A honfoglalás korától kezdve számos személynév és nemzetségnév vált helynévvé (Buda, Ders, Tomaj, Abád, Szolnok, Szabolcs stb.).
Melich János összegyűjtötte a Szolnok nemzetségnévre és személynévre vonatkozó XI—XIII. századbeli okleveles adatokat. Érdemes ezek közül néhányat felsorolni:
a) Gellért püspöknek 1046- ban a Duna partján történt megölését tárgyaló krónikákból tudjuk, hogy a dühöngő tömeg követelésére egy Murthmer nevű hajós csónakjában a Dunán kénytelen volt megölni egy comes-t, akihez egyébként a hála köteléke fűzte: a comes-nek Szaunik, más emlékekben Szounuk, Szónuk, Szónug volt a neve.
A latin nyelven írt krónikák szövegében Szolnok ispán neve ilyen változatban szerepel: Zaunic, (A Szt. Gellért legendában): Zounuc comes. Zounuk comes, (A Képes Krónikában): Zonuk comes, (a Dubnái Krónikában): comes Zonug, (Szt.. Gellért élete).
b) A Képes Krónika Szounuk néven említi I. Géza királynak még herceg korában egyik tanácsadóját, aki Salamon királyhoz hajlott.
c) A XI—XIII. századból az az ország különböző részeiről említenek Szolnok nevű embereket az oklevelek (1095- ből pastor Zolnic, 1111-ből Saunicus, 1213-ból: Zounuc, 1234-ből Zonuk. stb.)
d) Nemzetségnévként a XIII. században szerepel többször is (1269-ben „Paz. namus comes de genere Zolruk”, majd különböző oklevelekben „filii Zonuk” stb.)
Melich János megállapítja, hogy „ … az idézett adatok bizonyítják, hogy a magyar Szaunik — Szounuk — Szónok — Szolnok mind a főrenden mind pedig a közrenden lévek közt sűrű használatú személynév volt a XI— XIII. században, épp ezért igen korán helynévvé is válhatott A Tisza-parti Szolnok város pl. valamelyik XI. századi magyar Szaunik nevét őrzi.” A Szaunik név a későbbi századokban a mai Szolnok kiejtéssé alakult. Érdemes azonban azt is megjegyezni, hogy az itteni és a Szolnok környéki népnyelvi kiejtés ma is Szónak (pl. megytk Szónakba). Ezt a kiejtési formát őrzi a „Ha szónaki, ne szójj neki.” mondás is.

* * *

Szolnok város területén és környékén feltárt régészeti leletek; igazolják, hogy a történelem előtti időtől kezdve megtelepedett ezen a kedvező tiszai átkelőhelyen az ősember is. Az elmúlt két évtized leletmentő ásatásai, az építkezések és a földmunkák következtében felszínre került leletek — melyből a legszebb darabok a múzeum régészeti állandó kiállításán láthatóak — igazolják, hogy a neolitkortól kezdve, szinte minden korban és korszakban lakott itt ember.
A felszínre került régészeti leletek alapján kirajzolódik Szolnok települési képe.
Érthető, hogy a honfoglaló magyarok is megtelepedtek ezen a fontos átkelőhelyen, a fejedelmi törzs egyik nemzetségének volt szállásbirtoka. Régészeti bizonyítéka a szol- nok-strázsahalmi tarsolylemez, a magyar honfoglaláskor egyik legszebb emléke. A századfordulón a Zagyva vasúti hídtól északra, gátépítés közben került napvilágra és a Magyar Nemzeti Múzeumba. A tarsolylemez mellékleteként arab pénzeket, dirheme- ket is találtak, melyek a leielet korának meghatározását
nagyon megkönnyítették. Az aranyozott ezüst lemez egy bőrtarsoly fedőlapját díszítette, s minden bizonnyal nemzetségied tulajdon lehetett.
A strázsahalmi tarsolylemezt már régen ismeri a történeti irodalom. De a honfoglaló magyarság itteni, megtelepedésének más bizonyságát is ismerjük. Leletmentő ásatásaink során Szolnok, Tisza Antal Tsz területén, Szandán, homokbányában találtunk honfoglaláskori leleteket, a szolnok-zagyvarékasi határrészen pedig a Vörös Csillag Tsz homokbányájából 14 éves honfoglaláskori leánysír került az ötvenes évek elején napvilágra.
A régészeti adatok a honfoglalás korában is igazolják Szolnok közlekedés-földrajzi jelentőségét.
A legújabbkori történeti kutatások is igazolják, hogy I. István király korában megyeszékhely és várispánság volt Szolnok elnevezéssel.
A régészeti történeti adatokat szerencsésen egészíti ki I. Géza király 1075-ből származó oklevele, mely a szolnoki polgárokról. Szolnok városbeliek földjéről, Szandáról, Millér folyóról tesz említést.

* * *

Szolnok települési magja a XI. században a Tisza és a Zagyva által képzett szögben volt a Zagyva jobb partján, a folyók által kialakított háromszög területen, amelyet ÉNY felől földtöltés védett, a többi oldalon folyók által védetten, földvárként is használható volt. Alakja hasonlított a ma is meglévő szabolcsi földvárhoz. Ebben az időben a temetője a Zagyva torkolat balpartján terült el.
Az Erdélyből a Buda felé vezető kereskedelmi út lényegében a Tisza-híd helyén keresztezte a folyót, nyomvonalát a mai Kossuth Lajos utca jelzi. A város településének további fejlődése a fő utca két oldalán, először a Tisza felé alakult ki. Ennek bizonyítéka a Tisza Szálló építkezésekor, 1927- ben előkerült román stílű körmeneti kereszt a XIII. század végéről. Arra utal, hogy a mai park helyén lehetett a város temploma, mivel később Szolnok esperesi székhely volt.
A mai Tisza-híd helyén lévő ősi rév, átkelőhely delmét szolgálta tulajdonképpen a földvár, és ez a fontos átkelőhely tette Szolnokot kamarai várossá. A híd környéki szórvány leletek I. István dánárjaitól kezdve a báni dénárokig jelzik kereskedelemben betöltött’ szerepét.
Nem véletlen, hogy Szolnok a XI. században megyeszékhely és várispánság lett és nem csak a Tisza melletti Szolnok megye székhelye, hanem attól az időtől kezdve Szolnok megyéhez tartoztak Erdélyben, a Dés, Désakna környékén lévő művelés alatti sóbányák is.
E korból építészeti emlékek maradványai nem maradtak fent, részben a várost ért számtalan pusztulás miatt, de — kőszegény vidék lévép — a későbbi városfejlődés, a templomok, az ispánsági székhelyen szükségszerűen meglévő jelentősebb épületek nyomait is eltüntette, köveit más épületek fundamentumaiba építették be.
Régészeti kutatásunk eddig — zömmel szórványleletekből — értékes leleteket mutat be a szolnoki múzeum kiállításán.
A jövő tervszerű régészeti feltárásaitól is csak a földvár helyének, építési módjának konkrétabb eredményeit várjuk.

* * *

Az 1971-ben jubileumot ünneplő Szolnok a 900. évfordulónak alapjául azt a — ma is meglévő — írásos dokumentumot választotta, amelyben I. Géza király a Garam mellett monostort alapítván, felsorolja annak javára tett adományokat, amely az országban több helyen — a Duna, a Tisza, a körösök és más folyók mellett fekvő falvakból, földekből, halászóhelyekből, tiszai rév-vámból, dézsmából stb. áll. Mivel a XI. században az említett vidékek jó része királyi birtok volt, látható, hogy már akkor elkezdődött a falvak, szolgáltató (jobbágy) népek el adományozása, és a nagy, királyi birtokrészeknek az egyház és idegenek tulajdonába való átadása.
A mai történeti szakirodalom is hitelesnek ismeri el ezt az 1075-ös oklevelet, amelyet II. Endre király 1217-es átírásában őriz az Esztergomi Állami Levéltár káptalani magánlevéltára.
A latin nyelven írt adománylevél Szolnokot érintő főbb részeit az alábbiakban magyar fordításban ismertetjük: „…Én, Magnus (nagy), aki Géza is, korábban a magyarok hercege, később pedig isten kegyelméből királlyá szenteltetett, Béla király fia, látvány, hogy e földi világ javai igen rövid életűek… a szeretet nagy vágyakozásából egyházat építettem… és Szent Benedek, a szerzetesek leg- _ kegyesebb Atyja és vezére tiszteletére ugyanott isten segítségével monostort alapítottam, Annak segedelmével, aki mindenk alkotója, adtam és juttattam szent Benedek előbb mondott monostorának javadalmakat, művelt és műveletlen földekben. szőlőtőkékben és szőlőskertekben, rétekben és legelőkben, vizekben és vízfolyásokban, halastavakban és halászóhelyekben, szolgákban és szolganépekben és az adókban és más, alább következő javakban. És ezt országom valamennyi püspökének apátjának és főemberének tudomására akartam hozni.
…A Tiszán túl adtam a Pál (Tenyő) nevezetű földet, a Kengelu (Kengyel) nevű víznek a réve fölött a saját határai mellett. Ennek a földnek az első része Zounuk polgárai között oszlik meg: Majd Zeku következik, mely később a mező közepén át határvonalat képez szent Benedek ottani faluja és a Zounuk váronbeliek földje között — A továbbiakban maga a Kengelu nevezetű víz is megoszlik középütt egy út által, ahol ugyancsak egy verem van szent Benedek részére. Továbbá Aruch felett is egy vermet ástak… az Aruch ugyanis körül foly- lya az egész földet a Woss- cianusok (varsány) részéről, egészen Zunde (Szanda) földjéig.
…Zounuk mellett a Meler (Millér) nevű víz felett adtam 15 ház szolganépet a hozzátartozó földdel, amely elég terjedelmes, melyet salát határai határolnak és adtam magát a vizet halá- s zásra, amennyiben azon föld határában adódik rá mód.
…A Magyarország területién említett földeken pedig, tudniillik Melerben, …Pél- ben, … az apát annyi embert helyezhet el ekéstül, amennyit csak akar, mert szélesek, hosszúak és nagyok…”
A fenti oklevélben Szolnok neve, Szolnok városbeliek földje, többször is szerepel, természetesen latin nyelven In via Zounuk, civibus Zounuk… villa urba- nórum Zounuk… Juxta Zounuk…) s mellette Szanda, Millér, Kengyel földrajzi nevek is.
Ez az oklevél nem városprivilégium, nem városalapító levél tehát, hanem Szolnok város ma is meglevő legrégibb írott emléke. A történelem vihara a kora Árpád-kori okleveleket
szétszórta, elpusztította. Számunkra éppen ezért becses ez a latin nvelvű dokumentum, mert kilencszáz év távolából a hírt Szolnokról és környékéről.

 * **

Amikor Szolnok város közelgő, 900 éves jubileumáról beszélünk, gondolni kell arra is, hogy ez egyúttal Szolnok megye ünnepe is, hiszen az I. István király által alapított megyék közé tartozik, amelynek székhelye Szolnok. S ha a város történelme rendkívül változatos, küzdelmes és szenvedésekkel teli, ez érvényes Szolnok megyére is.
Ha az Árpád-kori megyékkel hasonlítjuk össze Szolnok megyét, akkor azt az érdekes megállapítást tehetjük, hogy az egyes megyék területe (Csanád, Fejér, Győr, Somogy stb.) a történelem folyamán alig változott, ezzel szemben Szolnok megye területe a XI. századtól a mai napig számtalan változáson ment át.
A nemzetségi szállásterületekből megalakult királyi vármegye először csak Szolnok környékét, a Tisza két partján elterülő településeket jelentette, de később ezektől függetlenül alakult az Árpád-kori Szolnok vármegyeterülete. Mint Győrf- íy György kutatásai megállapították: „Szolnok megye erdélyi részén (Belső-Szol- nok; a XIV. sz-tól Belső- és Közép-Szolnok) …a szolnoki várföldek láncszerűen összekötötték Belső-Szolnok megyét a Tisza-parti Szolnok várral, a megye székhelyével, amelynek környékén, kisebb összefüggő területen utóbb Külső-Szol- nok vármegye alakult ki.”
A vármegye területe az erdélyi sóbányáktól kezdve csaknem összefüggően a mai Szolnok megyéig terjedt. Érdekes adatokat találunk erre a váradi tüzes lajstrom feljegyzéseiben 1214 körül, ahol a szolnoki ispán ítélkezik nemcsak a mai Szolnok megyei, hanem szatmári és erdélyi területeken levő, s akkor Szolnok megyéhez tartozó jobbágyok ügyében is.
A középkor végén a három Szolnok megye területi és közigazgatási egysége megszakadt és Szolnok megye Külső-Szolnok megyeként élt tovább, Szolnok székhellyel.
A török előrenyomulás következtében 1567-ben Külső-Szolnok megye egyesült Heves vármegyével, amelynek a székhelye Eger lett. A török hódítás terjeszkedésével 1595 után a közös vármegye székhelye Rimaszombatra, majd a füleki várba költözött. Középkori oklevelei, iratai, e viszontagságos viszonyok közepette pusztultak el teljesen.
A török hódoltság után Heves és Külső-Szolnok vármegye szélihelye újra Eger lett és Szolnok maga csak a tiszai járás központja.
1376-ban, a volt Külső- Szolnok megyei részekhez hozzácsatolva, alakult újra a Jászság és a Nagykunság önálló megyévé Jász-Nagy- kun-Szolnok vármegye címen Szolnok székhellyel.
Az 1075-ös, ma is meglevő okleveles adatok a Szolnok városbeliek földjén kívül Szanda, Kengyel, Millér stb. helyneveket is említik. így Szolnok város jubileumi ünnepségeihez joggal csatlakozhatik a megye is.