Szolnok napja
Szolnok Megyei Jogú Város egyik kiemelt rendezvénye szeptember1-jén Szolnok város napja, melyet annak tiszteletére ünneplünk, hogy 1847-ben ezen a napon adták át a Pest-Szolnok vasútvonalat.
A pozsonyi országgyűlés 1836-ban törvényben fektette le azt az első 13 útvonalat, amelyre a kormány vasútépítési engedélyt adhatott ki. De a vasutak pontos irányáról hosszas viták után majd csak az 1840-es években döntöttek. A pest-szolnoki vasút Széchenyi István vasútépítési koncepciójában is, ahol a Pest-Szolnok-Arad fővonal egy részét képezte. 1848. január 25-én, Pozsonyban jelentette meg a „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésirül” című átfogó, közlekedésfejlesztési munkáját, amely az ország legelső ilyen, minden közlekedési ágat áttekintő múve.
Az 1846. június 1-jén Pozsony és Nagyszombat között (49,5 km) átadott pályán azonban még lovak húzták a sínkocsikat. 1846. július 15-én nyitották meg a Pest és Vác között (33,6 km) az ország első modern vasútvonalát, amelyen már gőzmozdony teljesített szolgálatot. A Magyar Középponti Vasút magánvasúttársaság bő másfél év múlva készült el újabb vasútvonallal Pest és Szolnok között. A vonalon kilenc közbenső állomást létesítettek: Vecsés, Üllő, Monor, Pilis, Albert, Irsa, Bercel, Cegléd és Abony.
A Magyar Középponti Vaspálya Társaság vonalai / Allgemeiner Handatlas”Ezen tanács erős meggyőződésen él az eránt, hogy a vaspállya által, mellytől városunk felvirágoztatását reméli…”
1846. júniusára Szolnok határában a vasútépítés céljára összesen 56 hold bel- és külterületi földet sajátítottak ki, ezért a vasúttársaság összesen 12.446 Ft kártalanítást fizetett. A lebontásra ítélt lakóházak tulajdonosainak – az anyagi kártérítésen kívül – gróf Zichy Ferenc vasúti igazgató azt is megengedte, hogy az épületek anyagát elhordják. A szolnoki elöljáróság abba is beleegyezett, hogy az útbaeső Újvárosi iskolát lebontsák és helyette a vasút mellett új iskolaépület létesüljön.
1847. június 28-án a Helytartótanács határozata alapján a pest-szolnoki vasút építéséhez műszaki tanácsadónak Hieronymi Ottó Ferencet küldték.
Az építkezés irányításában és a kivitelezésben részben ugyanazok a személyek vettek részt, akik a Pest-Vác vonalon is dolgoztak. Többvágányos állomás Cegléden és Szolnokon épült, a többi állomás kisebb volt.
A vasútépítés olyan gyors ütemben haladt, hogy augusztus 21-én a Magyar Középponti Vasút Hieronymit és Reitter Ferencet kérte fel, hogy a vasútvonalat a szeptember 1-jei megnyitás előtt próbamenet keretében vizsgálják meg. 1847. augusztus 30-án a Helytartótanács megbízottainak részvételével a pestszolnoki vonalon a műszaki bejárás is megtörtént, a bizottság mindent rendben talált és engedélyt adott a vasúti forgalom megindítására.
A vonalat eredetileg a város déi felére tervezték. Itt akarták átvezetni a Tiszán, így itt épült fel a város első vasútállomás, az Indóház.
Az Illustrierte Zeitung nevű korabeli újság 1851. március 1-jei számában egy metszet jelent meg az épületről, amely a mai napig az egyetlen ismert korabeli ábrázolás az indóházról. A metszet szerint az épület város felőli homlokzatán a középső három tengelyben nyílt a bejárat. A déli pályatest felőli oldalon is három ajtónyílás vezetett, míg az épület rövidebb oldalain 1-1 ajtónyílást építettek.
A felvételi épülettel párhuzamosan helyezték el a vágányok fölé épített díszes vonatfogadó facsarnokot, amely egy időben készült az Indóházzal, viszont nem tudjuk pontosan lebontásának dátumát. Valószínű, hogy 1857 után került sor rá. A facsarnok hatalmas nyeregtetőjét sűrűn elhelyezett faoszlopok tartották. A csarnok alatt 3 pár vágány vezetett.
A műemlék együttes meghatározó része az emeletes, klasszicista stílusban épült indóház tervezője Wilhelm Paul Sprenger. Az épület kivitelezője Zitterbarth Mátyás pesti építész volt. Az épület hossza 33 m, szélessége 17 m, a hosszoldalon 11, a rövidebb oldalon 5 ablaknyílással. A tetőszerkezet kontyolt nyeregtető, középen toronyszerűen kiemelkedő hegyes sisakú, négyzet alaprajzú torony állt. Ezt az óratornyot később lebontották a tetőszerkezetről.
1847. szeptember l-jén a vasútvonal megnyitásának napján színpompás ünnepséget rendeztek, amelyről országos és külföldi lapok is tudósítottak.
A megnyitó napján a Magyar Középponti Vasút díszesen nyomtatott meghívókat küldött a vendégeknek. A rendezvény legrangosabb résztvevője József nádor fia, István főherceg királyi helytartó volt, aki augusztus 28-án a Neptun gőzössel érkezett meg Pestre, hogy átvegye a Helytartótanács elnökletét. A pest-szolnoki vonalon utazás magyaroszági körútjának megnyitását jelentette. 1847. szeptember l-jén reggel a hintón érkező István főherceget és testvérét Józsefet a pesti indóháznál gróf Zichy Ferenc vasúti főigazgató fogadta. A vonat amelynek 16 kocsijában mintegy hétszázan utaztak – köztük István főherceg, Kossuth Lajos, Széchenyi István– negyed 9-kor indult el Pestről tarackok dörgése közepette.
A vasútvonal állomásai következők voltak: Kőbánya, Vecsés, Üllő, Monor, Pilis, Albert-Irsa, Bércei, Cegléd, Abony. A vonat az állomásokon 38 percet állt. A liget és Kőbánya mellett áthaladva a vonat 22 perc alatt ért Vecsésre, ahol először megállt. (Az első állomáson Kőbányán nem állt meg.) A szerelvényt minden állomáson amelyen áthaladt, éljenző tömeg, tarackdurrogtatások, fogadták. Cegléden a vendégsereg tiszteletére nemzeti lobogókkal díszített diadalkapukat és oszlopokat is állítottak. A szerelvény fél 12-kor futott be Szolnokra. A 13 mérföld 1.123 öl és 8 láb hosszú pest-szolnoki út (99 km), amely kocsival idáig 14 órát is eltartott most 3 1/4 órára rövidült.
„Megjegyzendő, hogy elül szüntelen posta locomotiv futott biztonság okáért míg a vontató locomotiv, mellynek neve István, szépen föl volt koszorúzva …” – írta Jókai Mór, aki maga is részt vett az avatáson és a megnyitón. (Jókai Mór: Cikkek és beszédek (1847. január 2. – 1848. március 12.) Bp., 1965. I. kötet)
A Jókai által említett posta lokomotív a „Haza”, amelyet azért kapcsoltak a szerelvény elé, hogy a pályán tapasztalható akadályokat elhárítsa. Az újabb értelmezések szerint nem is a szerelvény elé kapcsolták, hanem előtte haladt néhány száz méterrel.
Szolnokon a királyi helytartót az indóháznál Heves-Külső-Szolnok vármegye nevében Almássy Pál alispán köszöntötte, Szentkirályi Móric alispán pedig Pest megye nevében búcsúzott el tőle. Az állomásépületben két szoba volt a főherceg részére díszesen bebútorozva. Ezután Széchenyi István a főherceggel és a kíséretében lévő urakkal a közeli Tisza-partra vonult, hogy az ott horgonyzó Pannónia gőzhajót – amellyel egy éve már járt Szolnokon – bemutassa.
A vasúttársaság a jeles napra a vágányok fölé épített facsarnokot egy óriási ebédlővé alakította át, amelynek tartópilléreit lomb- és virágfuzérekkel díszítették fel. Három hatalmas asztalt terítettek meg. Egyet külön a csarnok felső részén a királyi elytartónak és a vele érkezett főuraknak, kettőt pedig a csarnok alsó részén egymással párhuzamosan elhelyezve, az lacsonyabb rangú vendégeknek. A felső csarnokrész asztala fölött a császár és az elhunyt nádor képe függött, az oldalfalakat pedig a magyarországi vármegyék címerei díszítették.
Az ünnepi lakoma fél 1-kor kezdődött katonazenekar mellett. Az Illustrierte Zeitung Leipzig tudósítása szerint a vendégsereg valóságos álarcosbál képét mutatta: „egyházi és világi viseletek, nemzeti ruhák, fekete frakkok és egyenruhák keveredtek. Bábeli hangzavar uralkodott német, magyar, szláv, angol, francia, olasz nyelvek és kint a szabadban lévő magyar nép is hozzájárult ehhez.” Az ebéd folyamán Kossuth Lajos ékesszólású pohárköszöntőt mondott István főhercegre, majd méltatta a megnyitott vonal jelentőségét.
Jókai írásában megemlít egy érdekes technikatörténeti eseményt az ebéd alatt.
„Sok tekintetben fontosságot érdemel Nagy Gergely és testvére – magyar erőművészek által készített – s az ebédlő teremben közszemléletre nyilvánosan kitett gőzerőműminta” Az említett munkások Nagy Lajos és Nagy Gergely, akik Széchenyi István pártfogásával jutottak be a Bécs-Gloggnitzi Vasút mozdonygyárába. A testvérpár 1845-47 között Bécsben épített meg egy saját kis gépet. Jókai leírása bizonyítja, hogy a két modellkészítő testvér elhozta Szolnokra 1847 őszén az elkészült „Derü”-t a vasút megnyitására, hogy támogatókat szerezzenek a hazai mozdonygyártás megindításához. A modellt megtekintette a főherceg is majd elismerését fejezte ki az alkotóknak.
Az ebéd egy óráig tartott, majd István főherceg elhagyta az asztalt, mivel már várta a jászkunok által küldött hintó, ezen folytatta útját a Kerületek székhelyére, Jászberénybe. Az ebéd végét Széchenyi sem várta meg, a Pannónia gőzhajóval a Tiszán Szatmár felé indult. A visszamaradt vendégsereg – akikhez csatlakozott a nádor testvére József – két óra múlva bontott asztalt, és négy és fél óra múlva érkezett vissza Pestre.
Irodalom:
Dr. Bagi Gábor: A szolnoki vasút hiteles története. Budapest, 2010
POGÁNY Mária: Vállalkozók, mérnökök, munkások a magyar vasútépítés hőskorában (1845-1873). Budapest, 1980
Vélemény, hozzászólás?