A friss Nobel-díjas Jon Fosse Magyarországon járva tanulta azt a kifejezést, amit ő azóta az igazán jó és intenzív színházi élmény meghatározásaként használ: „Ugye milyen jól kifejezi egy színházi pillanat nagyszerűségét, ha azt mondjuk, angyal megy keresztül a színpadon? – kérdezi Fosse és így folytatja: Annak, aki részt vesz egy színházi előadásban, az a dolga, hogy minden tőle telhetőt megtegyen, hogy az angyal, ha akar, keresztülmehessen a színpadon.” Ezt az angyalt hívja a Kamara színpadára a Kaposvárra visszatérő rendező, Bérczes László vezetésével az a színészcsapat, melynek Udvaros Dorottya az egyik főszereplője.

Az Őszi álom hétköznapi, mindenki számára zsigerileg ismerős élethelyzeteket idéz meg, miközben egy játékos utazásban bejárja egy teljes emberi élet állomásait: a „tékozló” fiú sok év után hazatér új feleségével, hogy egy találkozás erejéig életre-halálra szembesüljön múltja törmelékeivel. Vajon mit kezd magányos szüleivel, szenvedélyes és kiszámíthatatlan anyjával, fájdalmát rejtő, hallgatag apjával, elhagyott, árva első feleségével és közös gyerekükkel, és mit kezd társával, akibe talán kapaszkodhatna, ha vállalná saját életét… És mit kezd a múló idővel, amiben „minden megtörtént és semmi sem történt”?

E furcsa időjátékban, hiszünk benne, Fosse angyala minden egyes nézőt megérint és megsimogat egy pillanatra, mely pillanatban ki-ki saját életével találkozhat ebben az örökkévalóságból kiszakított másfél órában.

Férfi – Fándly Csaba ; Nő – Mészáros Sára; Anya – Udvaros Dorottya mv. ; Apa – Serf Egyed ; Gry – Nyári Szilvia

Rendező: Bérczes László; Fordította: Domsa Zsófia; Dramaturg: Kiss Mónika; Díszlettervező: Bérczes László-Szalai József; Jelmeztervező: Cselényi Nóra; Világítástervező: Memlaur Imre; Szcenikai vezető: Szalai József; Ügyelő: Károlyi Zoltán; Súgó: Simon Ildikó Barbara; Segédrendező: Bereczki Csilla