Anne váratlanul beállít a volt férjéhez, Pierre-hez azzal, hogy valami gond van közös kamasz fiukkal, Nicolasszal. Pierre megígéri, hogy segít, és Nicolas át is költözik hozzá és új családjához. Azonban ebben a tipikus modern, elfoglalt, jómódú, nagyvárosi patchwork családban senkinek nincs elég ereje és türelme a kamaszkori depresszióval küzdő Nicolashoz. Nincsenek meg az eszközeik sem a probléma súlyának felismeréséhez, sem a kezeléséhez.
Florian Zeller világhírű francia kortárs drámaíró kirobbanóan sikeres, Az apa című darabja után A fiú a szerző családi trilógiájának következő fejezete. Míg Az apa a demencia családokra gyakorolt hatásairól beszélt, A fiú egy másik mentális betegséget (kamaszkori depresszió), egyben hétköznapi családi problémát vizsgál meg közelről, amely rengeteg embert érint, mégis kibeszéletlen.
A történet során Nicolas végig kiismerhetetlen marad: hol vádaskodó, hol tehetetlenül kétségbeesett kamasz, máskor megnyerő és szellemes, vagy éppen lelepleződő hazudozó. A darab azonban nem kizárólag rá fókuszál, ugyan olyan hangsúlyt kap a fiút körülvevő felnőttek világa is. Hétköznapi szorongásaik, beteljesületlen vágyaik, bizonytalanságuk és jóhiszeműségük. A cselekmény csendesen, de kíméletlenül halad a végzete felé, egy idő után nem lehet kétségünk afelől, hogy tragédia felé tartunk. A kérdés csupán az, mikor és hogyan fog kirobbanni a felgyülemlett feszültség.